munka zajlik szépen. semmi nagy dolog. szokom a dolgot, beletanulok és ami a munka mennyiségét és összetettségét illeti még el is tart egy darabig a beleszokás...

a bejárás elég szar. fél4kor kelek és kb fél9re érek haza. szóval napi 5-6 óra alvás jut. nem sok, de ez van. és itt szeretném megjegyezni, hogy ma megtörtént életem első komolyabb termékének a "megvásárlása". délelőtt vettem egy autót. pontosabban papa adta rá a kezdőt, mert nem jött meg a fizetésem. persze mihamarabb visszaadom neki. egy skoda fabia 1,2 (64 pokoli LE)-ról beszélünk. kipróbáltam. teljesen normális kisautó, munkábajárásra és az én utazási igényeimnek teljesen megfelel. ha minden jól megy, akkor jövő hétvégén átvehetem. persze addig a banknak jóvá kell hagyni egy csomó mindent.

reméljük nem lesz gond. aztán a bejárás már lényegesen egyszerűbb lesz. és költségesebb is...

majd jelentkezem.

jelentem elkezdtem dolgozni. ez önmagában még nem is gond. sőt...

csak a 3.30-as kelés és a 20.30-as hazaérkezés erős kicsit... hazaérek, eszem és megyek aludni. kb 20-30 perc. nem is láttam még bécsben nappalt. vicces. de persze változik majd a dolog nemsokára.

a munka egyébként nem olyan rossz. bár ehhez nem kell 5 évig egyetemre (pláne 6) járni. lóti-futi, adminisztrától, tervrendező, munkásokatfelvevő vagyok. de nem is vágyom többre, így is nehéz megbirkózni a feladattal, mert eléggé nagy az építkezés és összetett a rendszer. amitől tartottam az a nyelv, de nem kellett volna. egyszerűbb, mint gondoltam.

nemrég filmet néztem szabolcsal és csabával. hát nem hiszem, hogy még sok ilyen alkalom lesz. legalábbis ha én szolgáltatom a filmet.

berlin calling. szerintem eléggé klasszikus film, tök jó filmzenével. és a legjobban az tetszik benne, hogy a főszereplő tényleg dj (tehát a történet valóságos - némi dramaturgiával), a testvér tényleg testvér. ráadásul ő énekel az egyik számban. igazán jó film, van hangulata és mondanivalója is.

egy szombat esti sörözés beszélgetése:
-menjünk szilveszterkor prágába
-ok

és tényleg ennyire egyszerűen történt a dolog. rákerestem gyorsan hostelekre. 5 személynek 2 éjszakára: 170.000 forint. nah akkor mégse. de mégis. találtunk egy pöpec kolit olcsón, bár kicsit messze a várostól.

5.30 indulás sopronból kocsival. ~11.00 felé már ott is termettünk. persze eltévedtünk, de jó is volt, mert a cseh autópálya olyan, mintha ha az embert egy talicskába betennék és leküldenék a völgye. csörög-zörög. egyszerűen szar.

városnézés...blabla. persze a fő látványosságokra mentünk elsőnek.

károly híd például. sajnos 1000 millió turista volt, ami azzal jár, hogy a hömpölygő tömeg tempóját követve kell haladni és kevésbé lehet élvezni a dolgot, de hát nincs mit tenni.

érdekes részlet, hogy a kéregetők, hajléktalanok, csövesek, - vagy akárhogy is nevezzük a kezét kitartó és bele aprópénzt váró embereket - nem mutatják arcukat. talán szégyellik magukat, talán így alázatosabbnak tűnnik, vagy csak ez a szokás. mindenesetre azért elég kiábrándító, hogy ezek a fickók a -tizensok fokban is földön "feküdve" töltik mindennapjukat.

a hideg következtében sűrű kocsmábajárással próbáltuk eliminálni a csonttá fagyást. így jutottunk el a svejk-be. Josef Svejk a cseh Jaroslav Hasek író szimbólummá vált vált regényalakja, több humoreszk és egy befejezetlen szatírikus regény címszereplője.

Jó láthatóan egy csapolt barna kozelt fogyasztottam. remek cseh ser. tényleg fincsi. a hely amúgy semmi különös, cseh modorban való (nem túl barátságos) kiszolgálás, talán nincs is igazi kocsmahangulata. de azért jó.

a következő napokban elbarangoltunk a várba, meg ide.oda, nem is érdekes. ami viszont érdekesebb helyszín, az az U Fleku nevű 1499 (!!) óta üzemelő igazi cseh söröző. saját maguk főzik a sört az udvarban. barna-fekete sör. olyan állaga van, mint a tejnek. sejmes, mintha simogatná az ember torkát. csudafinom és nem is olyan vészes áron mérik. nem lehet csak úgy leülni bárhova, rendszer van, amit be kell tartani. szemünk láttára állítottak fel egy társaságot, mert rossz helyre ültek. ha leülsz, nem kell mondani semmit, mert máris érkezik a korsó, majd azt követően a becherovka. ha kiürül a poharad, kérdezés nélkül elviszik és hozzák a következőt. könnyen beleeshetsz egy ördögi körbe, amiből csak egy borsos számlával és rengeteg elfogyasztott sörrel lehet kikeveredni.

este ellátogattunk az Eiffel vállalat által tervezett prágai eiffel-toronyhoz. kár hogy lemaradtunk a nyitvatartásról. csodaszép éjszakai panoráma tárulhatott volna a szemünk elé.

maga a szilveszter inkább az ünneplésről szólt. tömeg-tömeg-tömeg. pezsgőlocsolás, petárdák elől menekülés, himnusz elordibálása, szabolcsot megajándékozták egy boával (nem azzal, ami az ember gyomrából jön el, hanem a másikkal), laposüveg - és sapkacsere, külföldiekkel való parolázás, egymás elhagyása, éjszakai menetrend felfedezése (nem volt egyszerű, még egy hajléktalan is a megmentésünkre sietett), papírállagú és olyan ízű nyers cukkinis gyros evése...

szóval hoztuk a formánkat.

szuper napok voltak. még el kell látogatni többször, mert megéri. szép, régi, olcsó és rendkívül finom a sör.

egy kicsit elmaradtam. de nem gond, mert szinte csak én olvasom a blogot. inkább napló jellege van, mint történésmegosztás.

szóval bringaépítés folyamatban, bár mostanában megcsömörlöttem. összeállítási akadályokba ütköztem, de rajta vagyok az ügyön.

karácsony. békés, nyugodt, kivételesen gyors karácsonytalpba állítás, bejglihegyek és mindenféle földi jó.
szilveszter izgalmasabbra sikerült, de erről később.

szóval elmúlt megint egy év. egy kis összegzés:
római utazás. diplomaírás, majd leadás. sikeres államvizsga. olaszországi és portugáliai kirándulás. németország és franciaország családilag. káptalantóti baráti társasággal. sikeres nyelvvizsga. diplomaosztó. munkakeresés és találás. engedélyintézés és rengeteg várakozás. szilveszter prágában. és máris 2011. nem semmi. mozgalmas év volt, az egyszer biztos.

de nem kevésbé lesz izgalmas az idei év sem. jan 10-én kezdem a munkás életet. szó ami szó, kezdek tartani a dologtól, de majd lesz valahogy. mindig is volt ugyebár. főleg, hogy úgy néz ki, hogy vonattal járok 1-2 hónapig. ez 4 órai kelés és 20 órai hazaérkezést jelent. kicsit elrettentően hangzik. és természetesen szeretnék megfelelni a cégnél...

idei évre néhány utazási célt tűztem ki, majd meglátjuk lesz is-e belőle valami.

mint ahogy a cím is utal rá, építek egy SingleSpeed (egysebességes) bringát. a régi biciklimet építem át. úgy tűnhet, hogy nem nagy változás - csak nincs váltó aztán kész. valóban ennyi, de ehhez csavarjaira kell szétszedni a meglévőt. megtörtént. egy csupasz váz maradt, egy csomó régi, már nem használható, vagy fölöslegessé vált alkatrésztől szabadultam meg.

az alapkoncepció egy fekete-sárga, vagy fekete-zöld városi cirkáló. lényeg, hogy egyedi legyen. mondjuk sopronban nem olyan nehéz annak lennie.

ellátogatott soprona hb és évike. igencsak örültem nekik, valami színt vittek a hétköznapokba. évike délután, hb péntek éjfélkor ért be. és ki jelent meg?! /miután feldobott egy 20-ast/. természetesen a roli. épp békésen ausztriában kujtorgott. nagyon jól tette ezt a kis kitérőt. beültünk peti kocsmájába.

az igazi inkább másnap volt. felmentem fanniékhoz. activity, rikiki. el kell mondani, hogy nem volt francia kártyánk, így csináltunk. a téma közlekedés. ebből 4 figura lett: magassarkú, kisautó, kishajó, póni. nagyon vicces lapok születtek.

activityben a fanni olyan szavakat talált ki...?! szaletli. fannin és hb-n kívül senki nem tudta mit jelent. nekem kellett elbeszélni mi az. aztán megsúgták. fából készült pavilon. roli nem tudta elolvasni a parafát. mennyi nevetés volt.

éhes voltam. jeleztem többieknek h elugrom kajáért. naná bringával voltam. amindenki kitalálja mi történt.  hátizsákomban 2 üveg bor, chipsek, gyrosok, cigik és ki tudja mik landoltak.

másnap megint lementem a deák térre. de már egy kész megrendelés várt rám. 6 gyrost tudsz hozni toma? bringával voltam, tudtam. elbúcsúztattuk hb-t aztán én is haza jöttem. tökre örültem egy kis régi társaságnak. nosztalgikus volt.

megnéztem Amélie csodálatos életét (magyar szinkronnal, semmi orosz felirat). láttam egy jelenetet benne és a következő portré képet ihlette meg:

nekem nagyon tetszik. a világítás nem az igazi, de még csiszolhatom persze a dolgot.

viszhall

nos. vége a henyélésnek. végre kiderültek a dolgok. jan. 10-én kezdek. mostmár tiszta minden, hol, mikor, mennyiért, mikortól, kivel...

mikor legutóbb bécsbe voltam, találkoztam a műszaki vezetővel is. csupán 4 szót kevertem meg: auftrag, antrag, vertrag, vortrag. nekem megjegyezhetetlenek és a legjobb, hogy tök eltérő jelentései vannak a szavaknak. meg is mosolyogtak. sopronba visszahozott a főnök. útközbe kérdezi éhes vagyok-e? mondom nem annyira, úgyis hazamegyek és eszem. nem baj, ő éhes. nála van a kormány, nincs választásom. szuper most a maradék néhány EUROmat is megeszem. de mégse. kiderült, hogy meghív. ha rendelés előtt tudom, nem spagettit kérek ásványvízzel.

nagyjából ennyi történt. meg csabának csináltam néhány házit, amikkel el volt havazva. azt viszont élveztem.

és nagy szilveszteri szervezés zajlik...

úgy látszik nem csak nekem jutott eszembe ilyen portrékép.

üdv. úgy látszik beköszöntött az igazi tél. ezaaaaz. imádom a havat. úgy döntöttem nem teszem el bringámat tavaszra, végigbringázom a telet. mentem már hóba és nagyon mókás dolog, de még mindig gyorsabb a gyaloglásnál (mert ugye már nincs 490 forintos diákbérletem).

jelentem megkaptam az Arbeitsgenehmigung-ot. király.

habár meg kell mondanom, ezzel együtt el is kezdtem félni. eddig olyan távolinak tűnt a dolog és őszintén szólva eléggé el is kényelmesedtem. nah de azt hiszem vége a henyélésnek. legalábbis remélem.

hurrá

szeretek portré képeket készíteni. ezzel csak az a problémám, hogy soha nincs alany. akivel megbeszélem visszamondja... így hát B terv, csinálok magamról.

elég beképzeltnek hat a dolog, de mégsem az. mindent amit ki szeretnék próbálni a világítással vagy a pozícióval kapcsolatban azt megtehetem. kicsit lassú a dolog, de ráérek. főleg most. így hát egy rögtönzött stúdiót rendeztem be a garázsunkba. nagy a hely, van viszonylag homogén felület. csak kicsit hideg van, ami se nekem se a felszerelésnek nem jó.

néhány példa

ráadásul ezeket RAW-ban (digitális negatív) készítettem és sok munka volt vele utólag. eléggé meguntam magam.

jó móka.

újabb fotós projekt. a megannyiszor elkészített vízcseppes kép, de most kicsit más felállásban.

egy csepp becsapódásakor látható vízkoronát ábrázol a fénykép. el kell mondanom, hogy nagyon sok kép készült míg erre rábukkantam. a felület amire becsapódott egy tükör, ez szerintem látható is. nem egy nagy víztömegbe érkezett a vízcsepp (mint a korábbi képeimnél), hanem közvetlenül a tükörlapra, illetve a próbálkozások során összegyűlt tócsába. emiatt alakulhatott ki ez a szép korona.

1. maps.google.com

2. útvonalkereső: indulás: Japán; érkezés: Kína

3. lapozz a 43. utasításig, majd nevess

hát nem aranyos ez a google?!

sikeresen lezajlott a diplomaosztó. oklevél, emlékplakett, kivonat a suliról. sok-sok taps, szép beszédek.

nem nagyon akartam elmenni, mert nyűgnek éreztem, de apukám meggyőzött és tényleg megérte. csak egy dolgot sajnálok igazán. a budapesti barátaim közül senki nem volt jelen. voltak akik dolgoztak vagy iskola miatt nem tudtak részt venni, de persze akadtak olyanok is, akik ráértek volna, de mégse, sőt volt aki elaludt (!!!??) a 11.00-kor kezdődő programról. szóval azért jól esett volna (6 év ismeretség után), ha nemcsak szüleim és húgom gratulál. persze virág megtette :)

irány a marcelloba szüleimmel. frankó kis toscan paradicsomleves és tenger gyümölcsei penne tészta. fincsi volt. ők haza én pedig a találkozóhelyre.

diplomaosztó ünneplés. hát érdekesre sikeredett. volt minden. italok, jó beszélgetések, "érdekes" találkozások... sajnos kevésbé táncoslábú emberekből állt a banda, így 1kor vége volt mindennek. villamos, aztán kikötöttem szódába katával meg ferivel. elég szar volt és szarul is éreztem magam. rámjött valami fura érzés.

elég furán keltem másnap, úgyhogy irány a kínai. aztán lillával kimentünk a menhelyre kutyázni. jót sétáltunk és meglepően jól viselkedtünk. fúrcsa a mindenféle történések után, de úgy látszik megjavult megint. majd kiderül. múltkor már sopronba is meglátogatott.

haza, találkozó szemivel, hadik házban egy csudajó cappuchino aztán irány danihoz, születésnap ünneplés.

hársfában egy sör. ezzel a felkiáltással indultunk el. természetesen nem ez lett belőle. megérkezett lilla is aztán a fotókiállítással egybekötött sörözőbe majd szimplába, aztán fel lillához aludni. reggel fél7ig beszélgettünk. nekem is meglepő.

most itthon, én vagyok a családfő, mert szüleim elutaztak néhány napra. enyém a város.

szevasztok

Nem hiszem el, ha nem a saját szememmel látom: szürke posztónadrágot visel, sáros, régi bakancsot, a felsőtestén rézgombokkal díszített sötét dolmányt, a bajusza meg olyan hegyesre van pödörve, mint a műparasztoknak a filmeken. Az oldalán szép, színes bőrtok fityeg, alighanem bicskatartó – néha végigsimítja bütykös ujjaival, amelyeken a körmök nem is körmök már, hanem csontszerű szarulemezek. Ötvenéves lehet, az arca és a tarkója bronzbarnára van sülve.

Nemcsak én bámulom a pusztai embert, hanem szinte mindenki a várakozó ügyfelek közül. Közvetlenül mögötte elegáns öltönyt viselő üzletember álldogál, aki le sem tudja venni tekintetét a rusztikus bicskatartó tokról.

Amikor rá kerül a sor, a juhász köszönésképpen a kalapjához bök, nadrágja zsebéből előveszi a bankkártyáját és az igazolványát, a pénztáros kisasszony elé teszi, majd azt mondja erős hangon:

– Csókolom! Nízze mán meg, hogy megjött-e a pízem! A nő ellenőrzi az adatokat, a számítógép monitorját böngészi, majd azt kérdezi:

– Átutalást tetszett várni?

– Azt, azt. A fizetísemet –bólogat amaz.

A pénztáros megint pötyög valamit, majd a darutollas ügyfélre néz:

– Ezen nincsen pénz.

– Nincsen-e?

– Nincs.

A juhász hosszan tűnődik a válaszon. Majd azt kérdezi:

– Biztos-e?

– Egészen biztos – válaszolja a nő. – Sőt mínuszban van.

– Kicsoda? Én-e?

– Igen, ön.

– Mán úgy érti, hogy éntartozok?

– Igen. Ezer forint mínusz van a számláján.

– Nekem-e?

– Igen.

– Vagyis akkó’ én tartozoka bank fele?

– Igen, igen, jól tetszik mondani.

Hosszú csönd következik erre. A juhász elmereng, lehajtja a fejét, hosszan bá-

mulja a bakancsát, majd fölnéz újra:

– Pedig ilyenkor szokott megjönni a fizetísem.

– De most nem jött meg –rázza meg a fejét a nő.

Összeráncolja a homlokát a juhász, s eltöpreng a megoldáson.

A mögötte álló üzletemberre nézek, aki még mindig azt a bizonyos bőrtokot figyeli elmélyülten. Mi lehet benne?

Az fut át a fejemen, hogy nem csak bicskát lehet abban tárolni, hanem pénzt is.

Eltelik vagy fél perc, mire meghozza a végső döntést a juhász. A pénztárosra néz, s azt mondja:

– Hát nízze mán meg mégeccer!

– De hiába nézem, uram, még nem jött meg! – válaszolja türelmesen a pénztáros, s viszszacsúsztatja az ügyfélnek az iratokat.

A juhász akkurátus lassúsággal elpakolja a kártyáját és az igazolványát, majd kényelmesen rátámaszkodik a pultra:

– No, hát akkó’ várunk egy kicsit!

– Miért? – néz rá értetlenül a nő, mire a darutollas ember egykedvűen megvonja a vállát:

– Hogy-hogy miír? Hát mingyá’ megjön az! Megígérték!

a minap elindultam sopron árnyasabb városrésze felé. a gyárkémények és elhagyatott helyek mindig jó témát adnak és szívesen nézik ezeket a képeket az emberek.

akkor hajrá!

ez itt egy 525 tdi BMW

smog - garázs hátulja

egy elhagyott tükör (??)

bringások. még tervem van velük

még mindig otthon. húú... de várom már a végét.nézem asz osztrák műsorokat 1000-rel, de nem valami érdekes.

jah, elköltözöm. illetve jövő héten fogok. kiveszem nagybátyám lakását. szóval nem nagy költözés, mert csak a szomszéd lakásig megyek. (olyan mint valaki a kanizsai társaságból - talán a rizsa -, aki világgá ment) de legalább ez is haladás.

szabadidőmet felhasználom fényképek készítésére. ez a legutóbbi:

borospohár + borcsepp = platty

szerintem egész jó. a homályos volta nem tudatos dolog, sajnos nem minden esetben tökéletes az objektívem (lesz ez még másképp is remélem), de utólag belegondolva, jobban tetszik kicsit elmosódottan.

a vörösbor nem teljesen véletlen dolog. amióta itt van a berlini nagybátyám, azóta a borfogyasztás meglehetősen megnőtt. eléggé jó. mindig egy kis beszélgetés, borozás. nem sok, napi 1 liter:) jó, tudom az nem sok, de minden nap?! és lassan 20 napja van nálunk.

ha valakit érdekel, akkor nov. 5-én 11.00-kor lesz a diplomaosztóm. bár nem biztos, hogy ez a fórum a legmegfelelőbb az információk minél több emberhez való eljuttatásához.

október 15 péntek csaba születésnapja.

Legyen meglepetésbuli. Tudjátok ezektől a meglepetésbuliktól mindig óckodom kicsit. talán nem is meglepetés annyira, mert csak tudja h születésnapja lesz az illetőnek. illetve kevés olyan meglepetésbuli szerveződik ami tényleg meglepetés és a szokásos iszogatós estébe teljesedik ki. szóval kritikus voltam csaba meglepi bulijával kapcsolatban, de hát mégiscsak barátom. meglátjuk.

az átverős szöveget nem részletezném mert sok lenne és nem is érdekes. lényeg h csaba autójára és egy vontatókötélre volt levinek szüksége. elvontatás a gokart pályához, ahol várunk rá és MEGLEPETÉS. majdnem sikerült a dolog, mindenesetre csaba mégiscsak meglepődött, de valójában  agokartozásnak örült a legjobban szerintem. jó kis társaság gyűlt össze. nagyrészt azok, akik tavaly is voltak, de sajnos a tavalyi nem úgy végződött (pontosabban nekem már úgy is kezdődött), hogy emlékeket hagyjon bennem. ez természetesen a korán és a sok megivott mindenfélének volt köszönhető. szóval engem ismertek, de én nem.

1 órás gokartozás. mindenki kipróbálta, aztán verseny. rövid leszek. 12 versenyző közül 1. lettem. csodálkoztam mert nálam jobb gokartosok is akadtak szerintem, de hát mégiscsak... győztem.

épp egy kifékezést láthattok tőlem

aztán a verseny után egy nagyon jó házibuli szerűség volt. pontosabban körbeülős beszélgetős, viccelődős. tudjátok, olyan felnőttes. persze volt iszogatás, de az is finoman. pontosabban részemről, mert imidzs-váltáson vagyok. vagy valami ilyesmi.

mindenesetre tényleg meglepetés lett és nekem is mert meglepett, hogy tényleg meglepődött, illetve h nagyon jó kis összejövetel kerekedett a dologból.

voltam budapesten látogatóba. hát... nem mondom egyértelműen, hogy jó volt. vendégnek éreztem magam a volt albérletembe. az pedig nem jó érzés. idegen emberek hada, dota és egércsattogás némi headset-es beszélgetéssel párosítva szilas és az újoncok részéről. kimozdíthatatlan banda. mondjuk hb-val tök jó volt. évike kondigépének elhozásával egybekötött gödöllői városnézés természetesen LADával. király volt.

találkoztam virággal is és persze szüleivel. igen király volt. bár most kicsit mérges vagyok virágra. de ez most mindegy.

másztunk danival és a szatyorba egy ital mellett megvitattuk az élet legnagyobb dolgait.  rég beszéltem danival komolyan.

persze amiért mentem bp-re (tanulmányi ügyek intézése) azt nem tudtam elintézni, hála  a kth-nak.

tegnap pedig választás volt. apukám nyert. kiráály. 3-szoros előnnyel a múltkorihoz képest. este volt egy kis városi összejövetel, de ebből nekem annyi maradt, hogy az alpolgármestereket és a polgármestert fuvaroztam. igazi sofőr voltam egy este erejéig.

továbbra is egyhangúan telnek napjaim. bár a héten jön nagybátyám Laci bá'. tök jó lesz, vele 1000 millió dolgot lehet csinálni. aztán jövő héten lehet hogy jön virág. sajnos csak lehet. néha kiábrándulok virágból. egyre jobban úgy érzem... nem tudom.  a barátja féltékeny rám és azt hiszi vissza akarom szerezni. de persze nem találkozik velem, hogy kicsit megismerjen és rájöjjön hogy semmi tervem. hihetetlen. lehet h soproni látogatása is emiatt hiúsul meg. megértem a dolgot, de nem fogadom el. s attól félek, hogy emiatt eltávolodok barbitól. ez pedig elég aggasztó gondolat. persze őt is értem, hogy nem akar rosszat a barátjának, és persze én is toleránsan viselkedek. de nem akarok én lenni állandóan az a jófej, akit háttérbe szoríthatnak, mert ugyis tudják, hogy én megértem. lásd: barbi születésnapján nemkívánatos személy lettem. olyannyira, hogy el se mehettem. (nem nem hívtak meg, hanem kérték h ne menjek...) ez azért túlzás. és persze tomika jófej, nem fog haragudni. kezd elegem lenni ebből. hát majd kiderül. nem értem, hogy nem lehet felfogni ezt az állapotot.

meguntam állandóan megértőnek lenni. fárasztó és könnyen kihasználható.

2010. szeptember 18. - Sopron

Élem életem. nyár végével kevésbé mozgalmasak a napjaim. persze így nem igaz, mindig van valami, csak általában nem a saját szám íze szerint.inkább anyukám ad mindenféle csudaizgalmas feladatokat. mondjuk a fuvarozást szeretem.

még májusban regisztráltam couchsurfing-re portugália miatt. aztán hazajöttem és kanapém állapotát elérhetővé változtattam, gondoltam úgysem jön senki sopronba, annyira még nem híres. hát tévedtem. nem telt bele sok idő, máris megjelent 2 lengyel fiatal. borrégiókat keresnek fel. tök jó elismerés, hogy külföldön is híres a soproni borvidék. aztán pár nap, jelentkezett 2 francia fiatal. extra jófejek. körbevezettem őket a városba, a fertő tónál meg erre-arra voltam velük. este sörözőbe kitomboltuk magunkat. soha nem jártak Magyarországon, de szerintem még visszajönnek. és állandóan viccelődtek, hogy akárhova megyünk apukám figyel minket. ennek ellenére elveszett a srác (egy lány és egy srác volt) telefonja. a csajszi tök aranyos volt és sajnos csak 1 éjszakát voltak. ha maradnak még egyet, bármi is lehetett volna. így jártam. aztán egy californiai lány is akart jönni, de sajnos őt nem tudom fogadni mert munkaintézésbe vagyok épp és bizonytalanok a napjaim. sajnálom mert biztos jó lett volna megismerni egy lányt olyan messziről. bár lakik ott unokatesóm. nem szeretnék írni a munkáról, majd ha tutira biztos a dolog.

mégegy érdekesség:

nekem is lesz diplomaosztóm nov. 5-én. azért volt kétséges mert elsőre nem értékelték a nyelvtudásomat a vizsgahelyen, de másodszorra belátták, hogy nekem van igazam. kiráááály. égő lett volna nem megkapni idén a papirost. így együtt virággal meg többiekkel kézhez vehetem. remélem el is tudok menni. (péntek=még éppen munkanap)

hello mindenki aki olvasta. bár eddigi nézettségi adataim alapján bármit írhatnék, senki nem reklamálna.